Miklós Fóti, Éva Sz. Simon

Haric ez defter: A „defteren kívüli” települések igazgatásának jellegzetességei a Szegedi szandzsákban, valamint az oszmán–magyar határvidéken

Introduction

Haric ez defter: a „defteren kívüli” települések igazgatásának jellegzetességei a szegedi szandzsákban, valamint az oszmán–magyar határvidéken. A 16. századi oszmán „haric ez defter” (defteren kívüli) települések igazgatását vizsgálja a Szegedi szandzsákban és a határvidéken. Feltárja kolonizációs és fiskális szerepüket.

Abstract

A tanulmány az oszmán közigazgatás egyik sajátos, ám eddig kevéssé vizsgált terminusát, a haric ez defter („defteren kívüli”) kifejezést vizsgálja a 16. századi hódoltsági gyakorlatban. Főleg a Szegedi szandzsák és a magyarországi hódoltsági határvidék összeírásaira és egyéb deftereire támaszkodva mutatja be, miként alkalmazta az oszmán adminisztráció a „defteren kívül” tartott birtokokat a néptelen, elpusztult, valamint az újonnan hódoltatott területek integrálása során. Kiskunhalas és a Bácska újratelepítésének példája bizonyítja, hogy a haric ez defter kategória nem csupán üres adminisztratív megjegyzés volt, hanem tudatos kolonizációs eszköz, illetve lehetővé tette a szandzsákbégek számára, hogy az összeírásokból hiányzó településeket saját kíséretük tagjai között osszák ki. Végezetül a cikk kitér az ilyen javadalmakkal való visszaélésekre és a központi kormányzat azon törekvéseire, melyek e „láthatatlan” jövedelmek szultáni hász-birtokba vonásával igyekeztek erősíteni a fiskális ellenőrzést.

Full Text

Comments

You need to be logged in to post a comment.