A. Kriszta Kiss

A magyar élclap‐irodalom kezdetei és A Nagy Tükör

Introduction

A magyar élclap‐irodalom kezdetei és a nagy tükör. Fedezze fel Jókai Mór kevéssé ismert, de úttörő élclapját, A Nagy Tükröt! Elemezzük jelentőségét a magyar szatirikus irodalomban, tartalmát, grafikáit és hatását az Üstökösre.

Abstract

Jókai Mór legismertebb és leghosszabb életű élclapja az Üstökös, azonban ennek nagy sikerét megelőzte a szerző egy másik humorisztikus folyóirata, A Nagy Tükör. Erről a lapról igen keveset írtak eddig az irodalom‐ és sajtótörténészek, a magyar élclap‐irodalomban való jelentőségét pedig nem tárgyalták behatóan. Tanulmányomban főleg azokat a kérdéseket veszem sorra, hogy A Nagy Tükör különbözik‐e, és ha igen, miben tér el elődjeitől, utódaitól, tartalma milyen műfajú szövegekből áll, Jókai mely álneveit és milyen módon használta ezen a felületen, hogyan alakította át a Vasárnapi Ujság hasábjain „megszületett” Kakas Márton nevű alteregójának személyiségét és szerepét. Külön figyelmet érdemelnek a lap grafikái és illusztrációi, hiszen helyenként átlépnek a hagyományos karikatúrakategórián, és már‐már a képregény műfajához közelítenek. Visszatérő karaktere az élclapnak a tudatlan, ártatlan vidéki figura, akire az urbánus viszonyok idegenül hatnak, ezért friss szemmel tud azokra ránézni: egyrészt a falusi olvasókat „kalauzolja” végig az ismeretlen helyzeteken, másrészt mind a képzetlenebb, mind a képzettebb olvasóknak mutat görbe tükröt. A lap sorsát a „hivatalos recepció” (vagyis a különböző napi‐ és hetilapokban megjelent reflexiók) és az olvasóközönség aktivitása is nagyban meghatározta: az újságírók véleményére Jókai rendszerint szatírában reagált, a közönség segítsége, vagyis az adomák rendszeres beküldése pedig nemcsak fenntartotta az élclapot, hanem arra is ösztönözte a szerkesztőt, hogy belevágjon az Üstökösbe, mégpedig hetilapként. Arra a kérdésre igyekszem válaszolni, hogy a két évig működő A Nagy Tükör miért győzhette meg Jókait arról, hogy az Üstökös sikeres vállalkozássá tud válni.

Review

The submitted abstract for "A magyar élclap‐irodalom kezdetei és A Nagy Tükör" outlines a highly pertinent study in Hungarian literary and press history. It effectively establishes the existing scholarly lacuna concerning Jókai Mór's early satirical journal, *A Nagy Tükör*, which has hitherto been overshadowed by his more famous *Üstökös*. By identifying the critical oversight regarding *A Nagy Tükör*'s significance in the development of Hungarian satirical literature, the author proposes to fill a substantial gap, promising a deeper understanding of this pivotal period and Jókai's foundational role within it. This study is therefore poised to make a valuable contribution to the field by bringing a neglected but crucial publication into focus. The proposed research demonstrates a comprehensive and multi-layered approach, addressing a wide array of fascinating questions. The author intends to meticulously analyze *A Nagy Tükör*'s distinctiveness from its contemporaries and successors, delineate its generic content, and explore Jókai's strategic use of pseudonyms, particularly the evolution of his alter ego, Kakas Márton. Furthermore, the abstract highlights an especially intriguing aspect: the journal's graphics and illustrations, which are described as approaching the nascent genre of comics. The planned examination of the recurring 'ignorant rural figure' character and the intricate interplay between official reception, Jókai's satirical responses, and active reader engagement (through anecdote submissions) promises a rich and nuanced exploration of the journal's production, content, and reception dynamics. Overall, this study promises to be a significant addition to the scholarship on Jókai Mór and the history of the Hungarian satirical press. By rigorously examining *A Nagy Tükör*, it will not only illuminate the editorial strategies and creative genius behind one of Jókai's formative ventures but also provide crucial context for the subsequent success of *Üstökös*. The focus on elements such as proto-comic illustrations and reader interaction adds layers of contemporary relevance, making the paper appealing to scholars of media studies and visual culture, alongside those in literary and press history. The proposed work is well-conceived, addresses an important gap, and is likely to stimulate new avenues of research in the field.

Full Text

Comments

You need to be logged in to post a comment.